hát, végre felmondtam...

Végül tegnap határoztam el magam, hogy elmondom Knéninek, nem szeretném tovább csinálni ezt az ügynök-képzőt. Mikor megmondtam neki, rögtön reagált, mintha mindig ilyen felmondásokat várna, alig mondtam ki, már mondta, hogy "szóval nem akarod tovább csinálni. van valami különösebb oka?..." Különben nagyon rendes nő, mert felajánlotta, hogyha az egyetemen "reklámozom" a projektet, és szerződésig "fajul" a dolog, részesedést kapok (attól függetlenül, hogy már nem dolgozom neki). Szerintem ez nagyon kedves ajánlat a részéről.

Hazafelé menet, a buszmegállóban buszra várva, leült mellém egy idős hölgy. Két kis füzetecskét tartott a kezében, felajánlotta, hogy ad egyet örökbe. Azt mondta, hogy a Biblián alapszik. Először visszautasítottam, merthogy Jehova tanúitól és hasonszőrű társaiktól nem fogadok el semmit. Pár perc múlva odafordultam hozzá (hátha tévedek), hogy tudja mit, mégis kérek egy füzetet. Melyiket adja oda szívesebben a kettő közül? Odaadta az Isten nevei címűt, belelapozgattam, nézegettem, de nem nyerte el tetszésemet. Már kidobtam itthon a prospektust, de visszavettem a kukából, és megnéztem...Sajnos Jehovás újságot fogadtam el. De gáz...Amúgyis, ahogy leírta "Jézus testvéreit", meg a 144 ezer embert, már gyanús és visszataszító volt. De csak azért kértem tőle el a füzetet, hogy ne bántsam meg. De azt nem mondom, hogy nem bántam meg.

én voltam