Eredetileg azt terveztük, kimegyünk a szélmalomhoz Vépre, onnan lessük a csillagokat, de elkavarogtunk valahova a 86-os főút mellé, Nemesbődre.
Egy nagyon hosszú földúton mentünk egyenesen, míg elértünk egy erdő széléhez. Visszafordultunk, és egy kicsit távolabb az erdőtől megálltunk.
Kezdett sötétedni, csak Szombathely fényszennyezettsége világított nekünk. Eleinte hozzá kellett szoknunk a furcsa/félelmetes neszekhez, zajokhoz - megállapítottam, hogy túl sok horrort, thrillert és sci-fit láttam már, mert tele volt az agyam buta képzelődésekkel vérengző állatokról (Cujo:)), zombikról...Aztán mikor rájöttem, hogy most nem ezé a főszerep, akkor elkezdtem keresni hullócsillagokat, műholdakat, repülőket, leginkább pedig a Sarkcsillagot. Eleve a Kis Göncölt nem találtam/láttam még soha életemben, így nehéz dolgom volt.
Kissé felhős volt az ég érkezésünk után is, úgyhogy vártunk. Addig Krisztián próbált fényképezni csillagokat, autókat a távolból, villámlást, de már nagyon sötét volt hozzá. Úgyhogy az elemlámpámmal szórakoztunk. Egyikünk fényképezett, másikunk az elemlámpával irogatott a levegőbe.
A villámlás, amit a távolból láttunk, gyönyörű volt. Nem cikázott, egyszerűen átvilágította a felhőket narancssárga fényével. Néha a másik irányból is villámlott, azt szinte úgy éreztük, mindjárt fölénk ér. De végül csak tisztult és tisztult az ég. Miközben hallgattuk a rovarok, denevérek röpködésének zaját (én még a nyakamon is éreztem mindet egytől-egyig, persze pszichésen, de a biztonság kedvéért mindig bemenekültem a kocsiba:)), addig Vitéz elővette a netbookunkat és internetezett. Gyors volt a net, meg voltunk elégedve:)
Kis keresgélés után megtaláltuk a Kis Göncölről szóló cikkeket is. Én már addig annyi csillagképben felfedeztem a Kis Medvét és a Sarkcsillagot, de a Sarkcsillag iránya soha nem stimmelt:), így a leírás alapján próbáltunk tájékozódni az égen:
"Ha a szekér végén levő két csillagot képzeletben összekötve a szekértől felfele meghosszabbítjuk, és a két csillag közti távolságot ötszörösen felmérjük, akkor épp a Sarkcsillaghoz jutunk el." (Forrás: http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu/magyar_nepi_csillagnevek/20040422_goncol.html )
Kis bizonytalankodás után aztán tényleg megtaláltuk az Észak felé mutató Sarkcsillagot, iszonyat nagy boldogsággal töltött el!:)) -persze Vitéz fedezte fel elsőként, én még értetlenkedtem egy darabig.
És hát a hullócsillagok is gyönyörűszépek voltak. Némelyik hosszan látható csíkot húzott maga után, nagyon szép volt (azt hiszem álmomban láttam üstököst is:)).
Ilyen látvány után az ember azért csak belegondol, milyen szép és elérhetetlen is a világ sok csodája. És csak csodáltuk Istent és csodáltuk, milyen nagyot és szépet alkotott.
Nagyon jól éreztem magam, tényleg egy élmény volt!
én voltam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése