na, az úgy volt, hogy...

...én szombat reggel a fél hatos vonattal lemegyek pécsre, hogy elintézzem végre a diákigazolvány-igénylésemet. egész éjjel nem aludtam. ébren voltam éjfélkor, és egészen négyig óránként néztem meg, hány óra van, nehogy lemaradjak a vonatról. négykor már aludhattam kicsit, mert csak arra emlékszem, hogy ötkor néztem rá legközelebb az órára. háromnegyed hatkor fölkeltem, hogy összekapjam magam, mégiscsak hamarosan indulnom kell az állomásra. hatkor még azért bekapcsoltam a számítógépet, hogy megnézzem: biztos 6:35-kor indul a vonatom? aztán kiderült, hogy 5:35-kor már elment, csak valamiért félrehordott az agyam, és így rosszul számoltam ki az indulási időt...úgyhogy nem elég, hogy egész éjjel "baglyot játszottam", de még plussz bosszúság, hogy fölöslegesen kattogott az agyam az induláson.
(és a diákom még mindig nincs elintézve!)

végülis a 9:10-es IC-vel mentem pécsre, egyre már ott voltam, anyu meghívott ebédelni, ittunk az egészségünkre, meg ettünk finomakat, úgyhogy végül jó bulit csaptunk.

visszafelé is IC-vel jöttem, szombaton, szentlőrincig ébren voltam, aztán szigetváron még egyszer felriadtam egy ajtócsapkodásra, de aztán jól bealudtam. olyan jólesett aludni...

most meg itt ülök az újonnan vett relax fotelben, jó benne ülni, tényleg pihentető, és mivel kettőt vettünk, viteezzel egyidejűleg élvezzük a kényelmet:)