"Aludvást"

Ma délután ledőltem az ágyra olvasni. Jól betakaróztam -és ez volt az egyetlen ok, ami miatt nem ülve olvastam: a takaró melegének szüksége.
Benne volt a pakliban, hogy elalszom, és el is jutottam oda, hogy kiosszák a lapot.
Szeretem a délutáni olvasásokat, amikor az ember koncentrál az olvasottakra, aztán egyszercsak eljut az agyáig, hogy csönd van. Hallja a saját szívverését, érzi, ahogy ütemesen, lassú tempóban levegőt vesz. Próbál újra olvasni. Egyre nehezebben jutnak el a sorok mondanivalói a megértésig. Aztán megadóan lecsukja a szemét, könyve lehuppan a takaróra, és megkezdődik az édes, kellemes alvás.

Hát, ez történt ma délután velem is (nem először:)). Az már más kérdés, hogy ami olyan kellemesen indult, átfordult rémisztőbe, ugyanis egy tornádóról álmodtam, ami elért engem is. De megmenekültem álmomban, meg úgy látom, hogy a valóság is tornádómentes. És most megosztom mindezt virtuálisan... :)

én voltam