amcsi foci

Ez az a sport, amiről már hallottam, de soha nem néztem, mert nem értettem a játékszabályokat és mert nem is érdekelt. Aztán Krisztián valamelyik nap fölvetette, hogy menjünk el egy ilyen meccsre. Vitéztől ez már nagy meglepetés volt, ritkán mozdulunk ki ilyesféle program miatt. Tegnap megtettük. Szegénynek fájt a feje, de így is elmentünk, és 500 Ft-ért (fájós) fejenként beléphettünk a "Crushers" szurkolótáborának atmoszférájába. Pont időben érkeztünk, 10 perc volt meccskezdésig. Addig is fölköszöntöttük az unokaöcsémet szülinapja alkalmából, persze mindenki akkor fújta meg és ütötte a hangszereit, de remélem így is hallotta a köszöntést :)
A meccs elején azt sem tudtam, hogyan biztassam a csapatot, egy bemondó segített a játék megértésében és a szurkoláshoz szükséges mondatokkal, mint pl. defens go! Aztán állandóan Krisztiánt nyaggattam a kérdéseimmel, hogy ez miért, az meg miért úgy van. Rettentő sok szabály van. Szerintem Vitéz a végére már kiakadt, hiszen ő sem tudta mindenre a választ, biztos ez is idegesítette :D
Árnyékos helyen ültünk, a második félidőre átültünk a naposabb részre. Na, ott volt néhány ellendrukker, úgyhogy a hangomat visszafojtva, néha kicsit sajnálkozva az ellenfelünkön ültem és szemléltem a meccset a távcsövemmel. Egy kis amcsifoci hangulat:

megannyi férfi vádli - hol hosszú zoknival, hol tetkóval -, napbarnított nyakak, sérült könyökök, szögletes testek, dübörgő rock és pop a hangszórókból, 2 és fél óra izgalom, rengeteg integető bíró és egymásra eső játékos.

Nagggyon jól éreztem magam a meccsen, vittünk magunkkal egy citromos Sopronit, meg "éncsináltam" limonádét és azokat iszogattuk. Krisztián fényképezte a játéko(soka)t, én meg távcsővel és a játékleírással szurkoltam. Féltem is, hogy fájni fog a torkom, de a második félidőben nemkiabálás megakadályozta a túlzásba esést. Szóval jó élményeim vannak az amerikai focival kapcsolatban! Főleg, hogy 46:0-ra nyertünk! :)