Az ablakaink előtt áll két nyárfa, már itt voltak azóta, hogy ideköltöztünk, mégis csak most vettük észre az ágak közti rigófészket. Valószínűleg idén tavasszal készítették el a rigók, és egyébként véletlenül vettem csak észre a szobaablakból, hogy gyanúsan barnállik valami az ágak között. És lám, a konyhaablakból sokkal egyértelműbb volt a helyzet.
Egy ideig csak gyönyörködtünk a fészek alakjában. Milyen tökéletesen szedik össze az ágacskákat és fűzik szép köralakba! Aztán egy idő után tojásokat láttunk a fészek alján, később pedig az anyarigó lebzselt ott állandóan.
És azóta is csak ott ül és vár a fészekben. Olyan kedves és szívet melengető látvány, ahogy az a rigó jó és rossz időben, a legnagyobb melegben és a legnagyobb zivatarban is ott ül és melengeti a leendő fiókákat. Délutánonként "elszalad a boltba", gondolom eszik valamit, de nem sokkal később már újra a fészket őrzi és melengeti. A múltkor egy hatalmas széllel kísért eső zúdult le Szombathelyre, de a rigó csak nem mozdult, tűrte a hideget, és a vizes tollakat se bánta, csak lapult szorosan a fészekre.
Ez a szeretet és a gondoskodás. Amikor nem a magad hasznát és kényelmét keresed, hanem a másét. Sokat lehet tanulni az állatoktól, Isten olyan pontosan és jól teremtett meg mindent!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése