Az elmúlt hét

Micsoda hét áll mögöttünk! Teli volt izgalmakkal, élményekkel és hát fáradtsággal...:)

A hétfő-kedd elment a takarítással, főleg a konyhát szedtem rendbe, hogy a gyerekek tisztaságban aludjanak, meg a pincéből felhozott dolgokat is letisztogattuk, végre használatba vehettük a vendégmatracot, végre volt lehetőség felhozni a plusz párnákat, és végre volt ki kedvéért annyi mindent vásárolni, hogy végül tele lett a hűtő.

Szerdán a hajnali negyed hatos vonattal indultam Pécsre, hogy unokahúgomat és unokaöcsémet visszakísérhessem hozzánk nyaralni. Az egész vonatutat végigaludtam:), aztán elmentem még anyuhoz, beszélgettünk, kaszinóztunk, és a délutáni vonattal már indultunk is vissza a gyerekekkel. Szerintem ahhoz képest, hogy négy és fél óra az út, elég gyorsan eltelt. Nem volt semmi gond. Néha kellett csak felmordulnom, egyébként jól viselkedtek a gyerekek :)

Este már az alvás fázisára értünk haza. Azért előtte -mint kényszeres tisztaságmániás- mindenkit elküldtem zuhanyozni, még mindenki kapott enni, majd reggelig elköszöntünk egymástól, gyerekek elfoglalták a konyhai rezidenciájukat, amit kissé idegesen kapkodtam össze, mert nem tudtam egyszerre összekészíteni az itthoni helyüket, meg őket kísérni :) De megoldódott a dolog :)) Ahhoz képest, hogy fáradt voltam, egyik este sem sikerült kipihennem magam és végigaludni az éjszakát. Látszik, hogy aggodalmas típus vagyok, mert rendszeresen felriadtam éjjel, hogy vajon minden rendben van-e. Minden rendben volt, de azért én ezeket az időket imádkozással töltöttem, mert valahogy csak ebben sikerült megnyugodnom.

Csütörtökön a gyerekeket és Krisztiánt megreggeliztettem, aztán a gyerekeket bevittem a városba. Megtanítottam nekik néhány utcanevet, amit ajánlatos tudni a környéken, elvittem őket könyvtárba, meg fagyizni, meg boltozni (azt mondta az unokahúgom, hogy szeret velem vásárolni, gondolom azért, mert pattogok a boltban egyik helyről a másikra, és nem lehet mellettem unatkozni :D). Aztán hazajöttünk. Találkoztunk az utcában egy cicával, akit -mivel követett minket, Follow-nak neveztünk el-, azóta sem láttam. Délután elsétáltunk a Gayer-parkba, ahol az unokaöcsémmel picit fociztunk, aztán elfoglalták a pályát a hivatalos focisták, úgyhogy nemsokára indultunk is tovább. Sokat úgysem maradtunk volna, mert unatkozott mindenki. Erre legközelebb jobban kell figyelnem. Hiába vittem szabadtéri játékokat, senkinek nem volt kedve játszani a meleg miatt...Elsétáltunk a Fő térre, ahol már készültek a pénteken kezdődő karneválra, úgyhogy volt mit nézni, valójában azonban itt is unatkozott mindenki. Gondolom a gyerekek lefáradtak a délelőtti sétában, úgyhogy visszaindultunk haza. Krisztiánnal kicsit kétségbeestünk, hogy a gyerekek nálunk unatkoznak, meg nincs meg a komfortjuk, biztos bénák vagyunk, lehet, többet nem is akarnak jönni. Este még lehetett internetezni meg tévézni, úgyhogy ezzel telt el a nap további része.

Pénteken, reggeli után elmentünk az imaházba, mert szerepeltem a Márk drámában, és arra próbáltunk. Eljöttek velem a gyerekek, inkább korábban keltek, de el akartak jönni engem megnézni. Aztán meg is dicsértek, hogy ügyes voltam:) A próba másik 3 órájában ők hazajöttek, itthon tévéztek, én meg próbáltam tovább. Kicsit már akkor is hiányoztak a gyerekek, tiszta ideg voltam, hogy nem lehetek velük :)) Aztán eljött ennek is az ideje. Hazajöttem, Krisztiánnal bevittük őket a karneválra. Először a Fő térre mentünk a Mekibe, megkajáztunk, aztán elmentünk egy lepkekiállításra az unokahúgommal, unokaöcsém meg Krisztiánnal tartott a Gayer-parkba. Ott összefutottunk, és kerestünk olyan programot, ami érdekli őket (nagyon igyekeztünk!!:)). Unokaöcsém íjászkodott kicsit (erről többet itt ). Utána a Gyöngyös patakban mehettek egyet csónakázni. Szerintem azt is élvezték:) Ezután mentünk be a karneváli forgatagba, megnéztük a félórás felvonulást, majd vadásztak maguknak valami szuvenírt. Lejártuk a lábunkat, de annyira megérte! Látszott rajtuk, hogy élvezik az árusok portékáját nézegetni, megvenni. Miután fél 9 körül hazaértünk, még nekiálltam gófrit sütni, mert megígértem nekik. Fél 10 után lettem kész, addigra már a gyerekek is elrendezték magukat, majd a könyvtárból hozott egyik filmet néztük meg együtt, volt egy kis családi mozizás, nutellás gófrival. Néha csak úgy bújtak hozzám, mindkettő mellettem akarta nézni a filmet:) Egy csomót röhögcséltünk, meg kiakadtunk az átlátszó filmes fogásokon...:)

Reggel felkeltettük őket, Krisztián elugrott a pékségbe venni nekik mindenfélét az útra, aztán kezdtek összekészülődni.

Elindultunk az állomásra, vettünk nekik újságot, majd föltettük őket a vonatra. Hála Istennek, egy ismerősünk is pont Pécsre utazott pont azzal a vonattal, úgyhogy a gyerekek nem voltak egyedül. Írtam a gyerekeknek egy vonatozási 10 parancsolatot, úgyhogy voltak betartandó szabályok...:) Még néhánnyal elláttuk őket Krisztiánnal indulás előtt, mondtuk, hogy ha elindul a vonat, akkor ne hajoljanak ki az ablakon, sőt, legjobb, ha szinte be van csukva.
Olyan édesek voltak, két kis kéz integetett nekünk, miközben távolodott a vonat. Én még el is érzékenyültem. Rám tört az érzés, a hiányé.



Megjegyzések:
Nem írtam le minden eseményt, történést, például az ebédelésről-vacsorázásról sem esett annyi szó, mint amennyit ettünk :)
Reggelente, ébredés után, a gyerekek még pizsomában elfoglalhatták az ágyunkat, nézhettek kicsit tévét, még reggeli közben is:))

Jövőre újra jöhetnek hozzánk, és már ők is kifejezték erre vonatkozó szándékukat:))
Nagyon jó volt, hogy itt voltak. Jól neveltek, aranyosak, cukik, jó fejek, csak néha kellett rájuk parancsolnom, hogy ne veszekedjenek.

Nem mondom, két serdülővel nem könnyű, de az az igazság, hogy én nem is olyan rég estem át ezen a korszakon, így sokkal megértőbb voltam, mint egyébként lehettem volna. Nagyon igyekeztem jó nagynéni lenni, remélem, hogy sikerült! :)