Lassan egy éve annak,

hogy gitározok. És legalább másfél éve annak, hogy megmagyarázhatatlan okból vonzódom ehhez a hangszerhez. Már csak a látványa elindít bennem valamit, és tudva, milyen jó kifejezőeszköze a dicsőítésnek, még inkább ragaszkodom hozzá.
Nem tudom, Krisztián miért hajlott tavaly arra, hogy karácsonykor vegyen nekem egyet, de az biztos, hogy én magam nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom ezt a hangszert.
Már az, ahogyan hozzám került a gitárom: egy csoda. Valaki előtt a gyüliből megemlítettük vásárlási szándékunkat, és már aznap odaadta nekem az övét örökbe. Azaz szombaton Krisztián papír formájában megmutatta, mekkora összeget fektet bele a vásárlásba, másnap pedig már nálam is volt a hőn áhított hangszer.
Első nap négy órát gyakoroltam. Tiszta hólyag lett a kezem és kicsit nehéz volt kiigazodnom az akkordtáblázatban, mégis hatalmas élvezet volt! Aztán egyre nehezebb akkordokat kellett megtanulnom (rémes h-moll), és egyre nehezebb volt rászánnom magam a gyakorlásra. De innen visszatekintve nagy haszna volt a kitartásnak, mert újra ugyanolyan élvezetes a gitározás, mint volt a legelején. Látványos a fejlődésem, még a h-mollt is egyre ügyesebben fogom le :)
Többször próbáltam már más zenéket játszani, de azokat nem tudom úgy élvezni, mint az Istent dicsőítő dalokat.
Szeretnék még sokat fejlődni benne, mások építésére. Úgyhogy hajrá! :)