Kutya meg a gazdája

Ma ahogy jöttem haza az árkádok alatt, hallom, hogy egy (biztosan nagytestű) kutya köhögi ki magából a ugatásokat, meg azt is láttam, hogy valaki látja ezt a kutyát és rémült szemmel nézi. Azt gondoltam, hogy mire kiérek az árkád alól az utcára, egy félelmetes nagytestű kutyát fogok látni, ami gazdátlanul tekereg a környéken.

És tényleg, nagy kutya volt, félelmetes ugatással, de nem, nem volt gazdátlan, egy 18 év körüli lányt "sétáltatott". Miközben ugatott a kutya, jött hozzám és mint mikor egy békés kutya akar szagolni, úgy közeledett, csak közben ugatott. Hát én megálltam, velem együtt egy kis időre a szívem is, majd kezdtem szépen hátrahőkölni. Miközben a kutya már rég a lábamnál járt és fröcskölte rám a nyálát, azt mondja a lány széles mosollyal:
"Ne félj, nem harap! :D"

Szerencsére akkor elhúzta a kutyát, és végre nem a kutya húzta a gazdit. Meg hát a "nem harap" vonatkozhat arra is, hogy "téged", meg arra is, hogy "engem"...:)