"Jézus felnézett, és látta, hogyan teszik a gazdagok a Templom perselyébe az ajándékaikat. Meglátott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két rézpénzt dobott a perselybe. Ekkor így szólt: «igazán mondom nektek: ez a szegény özvegyasszony többet tett a perselybe, mint bárki más. Mert a gazdagok abból a pénzből adtak, amelyre nem volt szükségük, de ez az özvegyasszony a szegénységéből adott oda mindent: az egész vagyonát.»"
Lukács 21:1-4
Milyen sokszor mondjuk, hogy az idő pénz. Mindenkinek ezer dolga van, dolgozik, tanul, főz, mos, tv-műsort néz, emaileket olvas, stb. Időnként úgy elszégyellem magam, hogy a "tükröt" nem tartom eleget magam elé. Isten Igéje megmutatja, milyen az életem, és milyen legyen az életem. Ma ez az adományról szóló történet került elém.
Egyszer csak megvilágosodott előttem egy másik vonatkozásban is.
Az idő pénz.
Mennyit adok Istennek az időmből? Adok-e neki egyáltalán, és ha igen, akkor a feleslegből adok? Amikor idő szűkében vagyok, akkor is minden kicsi időt Rá áldozok? Lehet az a két rézpénz egyenlő 10 perccel is, de azt az Úrra szánom, vagy a saját kedvem kielégítésére?
Ez nem azt jelenti, hogy aki sok időt szán Istenre, az kevesebb jutalmat kap, csak annyit, hogy a kicsivel is jól kell tudni gazdálkodni, mert Isten a kicsit nagyon meg tudja sokasítani, és arra a kicsi odaszánásra is nagyon nagy szükség van.
Sajnos sokszor a magam kedvét keresem, és talán a felesleges időmbe beszorítom az Istennel töltött időt. De Ő elém tartja a tükröt, még abban a kevés időben is, és engedi, hogy meglássam magamat úgy, ahogy Ő lát engem, és lehetőséget ad változni, hogy értelmes, céltudatos életet éljek.
Szánjunk időt arra, hogy Isten tükrébe belenézzünk, áldozzunk az időnkből is Istennek, lássuk be, hogy az időt éppúgy be kell osztani, mint a pénzt, és áldozni szükséges belőle, akárcsak a pénzből, mert ez kedves Isten előtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése