Egy kicsit hétköznapi

Egy kicsit hétköznapi módon esett le valami tegnap este, először azt gondoltam, leírom, aztán meg azt, hogy mégsem, de most mégis megosztom :)
Este villanyoltás után még nem tudtam elaludni egy ideig, ezért a telefonomon lévő Bibliát kezdtem el olvasni, jót tett a lelkemnek. Egyszer csak megjelenik egy idegesítő, röpködő muslinca-szerűség, landolt a képernyőmön, és már majdnem rátapiztam, de valahogy kisiklott az ujjaim közül. De megint csak ott találtam a kijelzőn, hű, de idegesített, "az embert még Bibliát olvasni sem hagyják nyugodtan" címmel. Aztán belegondoltam, hogy valamiképpen így van ez a világgal való kapcsolatomban. Hogy olyan jó Isten közelségét élvezni, a közelében pihenni, figyelni, mit mond, de ha valaki ebben a meghitt kapcsolatban megzavar, akkor próbálok minden eszközt megragadni, hogy a zavaró tényező eltűnjön. De most gondoljunk bele, egy sötét világban élünk, ahol minden kicsi fényre "odatapadnak" az emberek, mert olyat látnak bennünk, olyan fényt, világosságot, amit máshol nem tapasztalhatnak meg. És ahelyett, hogy elzavarnánk magunktól a "szentség érdekében", forduljunk hozzájuk a fényünkkel, és engedjük őket a világosságban lenni.
"A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." Máté 5:15-16

Tegnap beszélgettem egy barátnőmmel, aki mesélte, hogy olyan kolléganővel kell dolgoznia ma, aki a közhangulatot elrontja, és akit szinte nem kedvel senki. És arról is beszélgettünk, hogy Istennek mi lehet azzal a célja, hogy engedi őket együtt dolgozni.
Visszatérve a muslincára, lehet, hogy tök idegesítő emberek "legyeskednek" körülöttünk, akik elől legszívesebben elfutnánk, de Isten azért gyújtott világosságot bennünk, hogy hordozzuk az Ő fényét, és osszuk meg másokkal. És bármilyen nehéz egy "muslincát" eltűrni a "képernyődön", Istent kell képviselned.

Hétköznapi, igen, de ezen rendesen elgondolkoztam :)