A fenti igerész nagyon sokszor emeli ki és hangsúlyozza:
"...ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr."
A kijelentés sátrának készítése előtt Isten mindent elmondott, hogyan készítse el a nép Isten hajlékát: milyen anyagból mennyit használjanak, minek hol legyen a helye, milyen méretűek legyenek a tárgyak, milyen sorrendben, milyen üzenettel.
A Zsidók 8:5 fejti ki, hogy miért volt szükség ekkora pontosságra:
>>Az a szolgálat azonban, amit a földi papok végeznek, csak másolata és árnyéka a valódi, mennyei dolgoknak! Ez abból is látható, hogy mikor Mózes a Szent Sátor felállításához készült, Isten így figyelmeztette: „Vigyázz, hogy mindent annak a mintájára készíts, amit a hegyen mutattam neked!"<<
Miután a nép elkészített minden anyagot és tárgyat a sátorhoz, és miután Mózes mindent elrendezett a hajlékban és mindent a helyére tett:
"beborította a felhő a kijelentés sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. És Mózes nem tudott bemenni a kijelentés sátrába, mert rajta nyugodott a felhő, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot." (34-35.vers)
Ez kedves volt Isten előtt, ez tetszett neki: megvalósult az Ő akarata. Minden úgy volt, ahogy elrendelte, népe engedelmeskedett neki.
Ha a saját életemre gondolok:
"Tudjátok meg, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma! Hiszen a Szent Szellemet Istentől kaptátok, ezért többé már nem a magatok urai vagytok."
1 Korinthus 6:19
Vajon Isten nem akkor "érzi jól magát" bennem, amikor alávetem a saját gondolataimat az Ő gondolatainak? Nem az kedves-e előtte, ha az Ő akarata szerint élek, beszélek, cselekszek, gondolkodok - ahogyan parancsolta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése