Két hete még velünk volt, együtt nevettünk, részt vett az órákon, a nevén szólítottuk, közösen dolgoztunk.
Egy hét alatt megfordult a világ. Egyik nap elment anyukájával az orvoshoz, következő héten meghalt. Egyszerűen nonszensz. Leukémiát állapítottak meg, aznap éjjel agyvérzést kapott, aminek következtében kómába esett.
A múlt hetem pocsék volt, ritka rossz...
Esténként csak úgy tudtam elaludni, hogy valami töményet ittam. Éjjel forgolódtam, izgultam, féltem. Reggelente nem tudtam volna felkelni, húzott vissza az ágy: csak ne kelljen szembenéznem a valósággal, csak ne kelljen bemennem az iskolába! Ólomból volt a lábam, vánszorogtam, és csak azt tudtam, hogy mindenek ellenére be kell mennem dolgozni. Minden nap vártam, hátha érkezik egy jó hír felőle, történik egy csoda. De nem történt. Imádkoztam, sírtam, mégsem gyógyult meg. Csütörtök este jött a hír a haláláról, hidegzuhany. Pénteken beszélnem kellett az osztályommal, ami olyan nagy teherként zuhant rám, azt hittem, el sem tudom hordozni. Külön-külön is küzdünk, és együtt is. Ki tudja, kiben milyen érzéseket, félelmeket keltett ez az egész, hosszú folyamat lesz a lelki gyógyulás.
Ez a 2021-es év nagyon megterhelő volt eddig. Januárban az osztályomból egy másik gyerek harcolt az életéért, a koronavírus miatt szövődmény alakult ki a szervezetében, kórházban volt napokig, a láztól félrebeszélt, erős fájdalmai voltak, a szervei borzasztó állapotban voltak. Nemsokára helyrejött, jöhetett iskolába is. Nem gondoltam, hogy nem sokkal később újabb megpróbáltatás ér minket. Elképesztő, amit át kellett élnünk. Nagyon várom, hogy jöjjenek a jó hírek, és Isten elkényeztessen, epekedek a jó időszak után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése