Szigetvár, Simonfa, Bőszénfa

Szombaton és vasárnap Vitézzel elutaztunk kicsit, nagyon ránk fért. Az utóbbi időben sem szabadságon, sem nyaraláson nem gondolkodhattunk anyu miatt. Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz helyen voltunk, sőt! Anyu mellett kellett lennünk. De most el kellett mennünk kikapcsolni, együtt lenni. Szigetváron indult a kikapcs, bementünk egy Lidlbe venni egy-két dolgot, aztán irány Darány! Haha! Szóval irány a szigetvári fürdő. Jó sokan voltak, pedig reménykedtem, hogy a rossz idő mindenkit otthon tart.

Órákig áztattuk magunkat, meg mindenki magát, ne tudjátok meg, mik úsztak a vízben - persze a gyerekeken és felnőtteken kívül! Szóval ott sokat voltunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Annak ellenére is, hogy sokan nem tudták okosan használni a gyógyvizes medencét és csobbantak meg labdáztak jó nagy cseppeket és hullámokat (valamint idegbajt) generálva. Ott is ebédeltünk, egészen nagy adagot kaptunk jó áron, csak hát a higiénia, a környezet és a minőség nem szól amellett, hogy mindenáron visszamenjünk.

5 körül elmentünk a szállásra, Simonfára. Egy faházat kell elképzelni, közös konyhával. A szobánkban hála Istennek volt külön fürdő, úgyhogy annak örültünk. Csak egy lengyel fickó, meg a tulajok voltak rajtunk kívül a vendégházban, szóval igazán csendes volt a környezet. Voltak macskák, kutyák, akiket a megmaradt szigetvári kajával etettünk (jujj), este ki tudtunk ülni borozni egyet a verandára, hallgathattuk a tücsköket, mert a kabócák ott nem nyomják el a hangjukat, nagyon idilli és békés volt! Még mielőtt lement a nap, elmentünk kicsit körülnézni és felfedezni a környéket, de nem sokáig jutottunk, mert hamar elfáradtunk - most foghatnám az egészet a böglyökre, de az igazság az, hogy pudingok vagyunk. Láttunk útközben két vadnyulat is, nagyon cukik voltak, és utólag is hálás vagyok, hogy vaddisznóval vagy rókával viszont nem akadtunk össze.

Az éjszaka Krisztiánnak nagyon jól telt, jól aludt, én viszont sokat forgolódtam, annyira melegem volt a paplan alatt, ha kitakaróztam, akkor meg fáztam. Finnyás voltam, mint borsószem hercegkisasszony.

Másnap megreggeliztünk, aztán elindultunk Bőszénfára, ahová már nagyon régóta (ki tudja, milyen régóta) el akartunk menni. Igazából az egész hétvégi kirándulást e köré akartam szervezni. Hála Istennek nagyon szép időnk volt, úgyhogy semmi nem akadályozta szarvas-látogatásunkat. A képen Jocó látható, egy hároméves szarvasbika, az volt az egyetlen olyan hím, ami nem volt ivartalanítva és ott volt azon a területen, ahová a látogatókat beengedik. Persze közel nem szabadott menni hozzá, mert félő volt, hogy az agancsával megsért valakit, a kép is csak kerítés mögül készült. Szép állat a szarvas, és láttunk még más állatokat is, pl. emut, lámát és vaddisznót is. Ebédre meghívott Vitéz, ott ettünk a szarvasfarmon az étteremben. Iszonyat jó kaja volt, valami fantasztikus! Minden egyes falat ízlett, amit ott ettem-ittam. És az árak sem voltak vészesek.

Olyan jó volt, hogy elmentünk!

Most vasárnapra pedig koncertjegyet vettem meglepinek, Best of Geszti koncertsorozat van, és Szederkénybe tudtam venni jegyet.