Először arra jöttem rá, hogy a nagy parancsolat ehhez is szorosan kötődik: minden energiámmal, gondolatommal, érzelmemmel... Istenre kell fókuszálnom.
Aztán elolvastam a Máté 6:31-34-et, ahol Jézus arról beszél, hogy keressük először az Ő országát, és minden más megadatik. A pogányok kérdezgetik, mit fognak tudni enni, inni, mivel ruházkodjanak, de mi először is Istent keressük!
Ez viszont rávilágított egy fontos dologra. Méghozzá: nem feltétlenül az a kérdés, hogy hogyan keressük Istent, hanem ez: mi az, ami meggátol a keresésében?
Ezen igeszakasz szerint az, ha túlzottan arra koncentrálunk, ami miatt aggódunk, hogy mik a vágyaink, mik a szükségleteink. Ha ezek vannak előtérben, Istent háttérbe szorítjuk. Olyankor nem ő az első, hanem az, hogy kitaláljuk, emberileg hogyan oldjuk meg a problémáinkat.
Ha viszont Isten az első, és egyszerűen csak arra koncentrálunk, hogy kapcsolatban legyünk vele (ima, dicsőítés, igeolvasás, szolgálat...), akkor minden megadatik, ami miatt amúgy aggódunk, amire vágyunk, amire szükségünk van.
Számomra nagyon tanulságos volt ezen elgondolkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése