Cirkusz

 Tegnap kora reggel kellett kelni, háromnegyed 6-kor indult a buszunk Budapestre. Előtte még felszálltak mellénk egy másik iskola nyolcadikosai is.

3,5 óra oda, 3,5 óra vissza, a helyszínen 1,5 óra várakozás, 2,5 óra az előadás egy 15 perces szünettel.

Ez adatolva a tegnapi nap.

Jaj, és egész nap esett az eső!!! 💦🌧️☔️☂️

Na de essen szó magáról a cirkuszi élményről (személyes tapasztalat, nem összesített és nem másé). Soha nem voltam még cirkuszban, így a cirkusz szüzességemet most veszítettem el 😆

Végül is örülök, hogy nem egy no name cirkuszban történt, mert még így sem volt minden része kellemes élmény.

Kezdjük rögtön a szagokkal. Hjaj. Ha valakinek érzékeny az orra, akkor 🙋🏻‍♀️

Semmi baj. A végére már fel sem tűnt. Egy gyors mosdóhasználat után elmentem a büfébe, mert sajnos olyan vagyok, akinek muszáj vennie valamit, ha új helyen van és adott a lehetőség. Na most egy fél literes tonic 750 Forintba fájt!! Azt hittem, lehidalok. Még jó, hogy nem kértem mást mellé…

Az előadás címe A sztyeppe illata volt, és a sztyeppei népek képviselői adtak elő műsorszámokat (Mongólia, Azerbajdzsán, stb).

Jaj, nagyon sok mindent írhatnék, de a lényeg, hogy végig feszült figyelemmel tudtam jelen lenni, izgultam minden szereplőért, izgalmas volt és látványos (szerintem a gyerekek sajnos nem értékelték kellőképpen, annál inkább mi, tanárok), szuper volt a fényjáték, az egyensúlyozások, a levegőbeli mutatványok, minden nagyon szépen meg volt szervezve, akkora összhang volt a stáb és a szereplők között, hogy le a kalappal (voltak így együtt vagy százan), tényleg igaz lehet, hogy a cirkuszban dolgozók egy családot alkotnak….

De…

Egyszerűen engem ez a világ mégis taszít. Nagyon vegyesek az élményeim, mert fantasztikus volt az előadás, de engem nem fogott meg a hangulata és az atmoszférája ( sem a szagok 💨).

Örülök, hogy már elmondhatom, voltam cirkuszban, de nem leszek rendszeres látogató. Ja, és a lovakat nagyon sajnáltam. Mielőtt porondra léptek, bejött egy bácsi ostort csapkodva, és csak elképzeltem, mit élhetnek át ezek az állatok… Nem látok bele a háttérmunkába, de azt hiszem, nem is szeretnék.

Annyira lemerültem a héten, a tegnapi nap már csak egy hatalmas hab volt a tortán, hogy most az ágyat nyomom, fáj a torkom és csak pihenni tudok. Ezek az állandó iskolai programok, már nagyon kivagyok tőluk 🪫