Kalandos, fárasztó hétfő

Nekem nem szabad telefonálás közben vásárolni...Vagy vásárlás közben telefonálni.

Ma bőszen nézegettem a fagyasztott dolgokat, közben meg dumáltam mindenféléről Krisztiánnal, aztán anyuval, végre a vásárlást és a telefonálást is befejezve megállok a pénztárnál és pakolok ki a kosárból. Panírozott halrudacskák helyett panírozott tintahalrudacskákat választottam (remélem szeretjük, mivel két csomaggal is vettem), áh, mondom, ez nem baj, előfordul. Na de hogy fagyasztott gyümölcsből is ugyanazt vettem, csak a csomagolása különbözött...Tuti fáradt voltam. Visszarohanni azért nem akartam, tulajdonképpen el fog fogyni a szeder, mindegy, hogy dobozból vagy zacskóból van a borítása.

Ma voltam korán reggel az állomáson. Kaptam megint diákmunkát, Metro újságot osztogattam. Csak két órát voltam ott, de annyi minden történt velem! Még úgy is, hogy volt 3/4 óra, amikor egyáltalán nem közlekedett személyvonat Szombathelyen, sőt, ma iskolai szünet van a gimikben és az általános iskolákban is, nem is beszélve arról, hogy sok vonatpotló autóbusz helyettesítette a vonatokat...Már csak egy sztrájk tehette volna még súlyosabbá a helyzetet:) Azért az a 800 újság így is sikeresen eltűnt a kezemből.

Míg osztogattam, néhányan odajöttek megkérdezni, hol a WC, egy italautomata, ahol igény szerint teát is lehet kapni, hogy mi a nevem, hol tanulok, mennyiért vállaltam el az újságosztogatást...Ezek a "túl nagy érdeklődést mutatóak" voltak. De ennek ellentétei voltak azok az emberek, akik nem voltak hajlandók ingyenes hírújságot elvenni tőlem, a legbrutálisabb akkor is az volt, amikor vagy nem szóltak hozzám és csak intettek, vagy még azt se, hogy nem kérnek az újságból sem, belőlem sem; na meg aztán volt 2-3 olyan példa, amikor egyszerűen azonos pólusú mágnesként távolodtak el tőlem az emberek, ahogy közeledtem feléjük. Ez már azért túlment a józan ész határán.

Persze jó néhány olyan ember is volt, akik szívesen kaptak, sőt kértek még többet, összefutottam néhány ismerősömmel is, az egyikkel még egy jót beszélgettem is, de azért összességében ez a két óra megalapozta a napomat.

Aztán jött a két olasz, a két magyar, majd az újra egy olasz. És most itthon vagyok, és most tanulnom kell. Holnap is lesz "hétfő".

én voltam