Idén semmi szilveszteri hangulattal gondolkoztunk Krisztiánnal, mit csinálhatnánk óév este. Abban előre megállapodtunk, hogy idén szeretnénk kettesben szilveszterezni (és nem feltétlenül azért, mert most lettünk 4 évesek:)). 31-én Vitéz elment venni pezsgőt (sajnos kicsi üvegeset nem talált) és tüzijátékot (sajnos olyat, amilyet szeretett volna, nem talált). Aztán este 7-kor megbeszéltük, hogy 11-kor elindulunk a Fő térre, megnézzük a tüzijátékot, mert a miénkhez nagy hely kellene, az meg itt nálunk nincs. Egész addig ment a telebámulás, néztük a fiatal tehetségkutató, a Mondom a magamét című stand up comedy műfajú műsort, majd 11-kor összeszedtük magunkat és elindultunk.
Nem volt olyan hideg, mint azt elképzeltük, és a tömeg sem volt olyan nagy, inkább éjfélre lettünk többen.
Félelmetes volt!!! Ott zúgott el a fejem mellett 3 méterre több kis tüzijáték, egyszer meg a lábamtól pár lépésre durrant fel egy másik, és akkor eszembe jutott, hogy mennyi a felelőtlen és részeg ember. Csak durrantgatnak, petárdáznak, kit érdekel, hogy ott van 2 méteres körzetben valaki...Nekem az agyam durrant szét a végére, azért is léptünk le már 1-kor, különben is elkezdtünk fázni, hiába ittuk a pezsgőnket.
Egyedül a hivatalos tüzijátékért volt érdemes kimenni a Fő térre. Gyönyörű és látványos volt, és messze tőlem:P (nem utolsó szempont). Néhány tüzijáték olyan volt, mintha a csillagok jöttek volna közelebb hozzánk (leginkább a kék színűeknél volt ez az érzésem).
Tulajdonképpen a zene is jó volt, tele volt 80-as évekbeli slágerekkel, amiket én annyira favorizálok, de azt is olyan dübörgősre csinálták, a szívem szerintem néha nem is találta a saját ritmusát:P
A Himnusz alatt -meglepetésemre-, mindenki meg tudott maradni egyhelyben (kivéve valamelyik szervezőt, aki a színpadon akkor huzigálta ide-oda a zsinórokat, kábeleket), legtöbben még énekeltek is.
Aztán tüzijáték után jött az Ocho Macho koncert, közben ittuk a pezsgőt, aminek dugója berepült a Szentháromság szobor elkerített részébe, szóval akkor az egész üveget kénytelenek leszünk meginni...Így iddogáltunk, amikor Krisztián észrevett egy táskát, amit 3 lány közül otthagyott valamelyik a szomszédos padon. Közelebb húztuk magunkhoz, addig se vigye el más, hátha visszajön a tulajdonosa. De mivel nálam hamar kiürült a pezsgőspohár, és hamar betelt a pohár a sok esztelen ember miatt, hazaidultunk, együtt a táskával.
Ma nagyon nehéz volt fölkelni. Ki tudja, hányszor ébredtem föl délig, de csak 12-kor jutottunk el odáig, hogy állóhelyzetbe hozzuk magunkat. Vitéz első dolga az volt, hogy elvigye a táskát a lakcímkártyán talált címre (a táskában minden fontos holmi benne volt: lakcímkártya, diákigazolvány, pénz, bankkártya, személyi...), majd mikor hazajött, elmesélte, mi történt:
-Egy álmos lány kiténfergett a csöngetésemre, furcsán nézett rám, majd mikor mutattam neki a táskát, és hogy ezt a Fő téren hagyta, akkor a lány csak ennyit mondott:
-Nem mondod?
-És elment vissza aludni, köszönés nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése