Az államvizsga fáradalmait alig pihentem ki, már utaztam is Pécsre felvételizni. Csütörtökön magyarból "kérdeztek ki", pénteken pedig a tantervfejlesztésről kellett beszélnem. A magyar jól sikerült, max pontszámmal, ügyesen megcsináltam. Szinte rögtön mondták az eredményt; ahogy kiküldtek, már hívtak is vissza, hogy meggyőztem őket. Motivációmról ejtettem néhány szót, miért is szeretnék tanár lenni, aztán a szakdolgozatomról érdeklődtek, arról is mondtam néhány gondolatot (egynéhány kérdés színezte a beszélgetést), majd csak az eredményre vártam, és mentem is már haza. Hahhha, azért a tantervfejlesztő szak vizsgáztató bizottsága nagyon megizzasztott! Előttem két lány úgy teljesítette a kiadott feladatot (motivációról és elképzeléseikről beszéltek), hogy megállt bennem az ütő. Már eleve keseredetten álltam neki mondókámnak a motivációmat illetően, aztán a nekem szegezett kérdések tovább lohasztották lelkesedésemet. Ezekről a kérdésekről, magáról a megpróbáltatásról majd szóban, ha valakit érdekel:) Pénteken sírhatnékom volt, úgy éreztem, nem feleltem meg, de minél messzebb van, annál jobban érzem magam. Lehet, hogy csak akkor éreztem magam elégtelennek, talán nem is voltam az. Majd levélben értesítenek következő héten. Csakis Istenben bízom: ha szeretné, akkor fölvesznek Pécsre és elindulnak ezek a szakok levelezőn. Ha nem vesznek föl, vagy nem indulnak a szakok, akkor az is az Ő döntése. Hiszem az igevers igazságát, miszerint:
"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek -így szól az Úr-, békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." Jeremiás 29:11
Biztos jól sikerült! csak te is maximalista vagy! :) én szeretném, hogy Pécsre kerülj, mert ott jó kezekben lennél Anyuéknál!!!!!! :)
VálaszTörlés