A vizsgaidőszak május 1-től május 28-ig tartott, és nekem sikerült teljesen kitöltenem ezt a négy hetet. Minden héten három vizsga - nem túl felemelő:) Már a második héten azt mondtam, hogy ez nem fog menni. Aztán csak ment! Isten nagyon megsegített, Nélküle nem tartanék itt (ahol itt tartok:)). Valójában azért volt ennyi vizsgám, mert sok elsős tárgyat most teljesítettem.
Két hetem volt fölkészülni az államvizsgára. Szerintem én leginkább lélekben és testben készültem fel, szellemileg nehezen, mert nem fogott az agyam (elkopott a vizsgaidőszakban). Sokat pihentem, muszáj volt:), valahogy mindig azt gondolva, hogy valami biztos eszembe jut majd a helyszínen, stresszhelyzetben, de ez a gondolat nem nyugtatott már meg a pihenés vége felé:) Akkor azért már olyan tárgyakat is megnéztem, amikről nem tudtam semmit (még a témaköröket sem). Aznap, hétfőn, június 14-én nagyon izgultam. Már messze volt a szombati Sárvározás, amikor egy jót fürödtünk, napoztunk, kikapcsolódtunk...Szóval akkor és ott már úgy éreztem, én ehhez kevés vagyok. Istenhez imádkoztam, nagyon sokat, és nagyon sokan tették ugyanezt értem, így a záróvizsgám eredménye jeles lett. Nem is tudom máig, hogy sikerült ilyen jól. Merthogy nyelvészetből ledaráltam azt, amit tudni kellett, nem volt gond, de irodalomból, a kortárs magyar irodalmat nem tudtam olyan jól visszaadni a tanár úrnak, ahogy azt a tanárnő leadta. Persze vizsga közben tisztáztuk, hogy a tanárnőnek nehéz lehetett ezt a korszakot (1945-napjainkig) összefoglalni, és én emellett aztán igazán kardoskodtam (lehet, ezzel győztem meg?). Fölszabadultan mentem pálkinkázni az egyik kedves csoptársammal, egy kosher szilvát megittunk, mert jól esett. Hazafelé eláztam (nem a pálinkától), úgyhogy itthon csak gyorsan átöltöztem, és átadtam magam a gondtalan délutánnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése