Vakáció, 2. nap, Tirrenia

Csak egyszer ébredtem fel éjjel, amúgy nagyon jól aludtam. Reggel egészen időben felkeltünk, összekészültünk, aztán 9-10 között elindultunk. Útközben megálltunk a szlovén-olasz határ előtt Goricában, ahol ittunk egy finom espressót, illetve negyed órát sétáltunk. Szép idő volt és nagyon különleges kis városka ez a Gorica.

Az autóba ülve elkezdett fájni a torkom, attól tartottam, hogy megfáztam és lebetegszek, a kérdés az volt bennem, hogy mennyire. A torokfájást nem szoktam megúszni lebetegedés nélkül. 

Az út amúgy rettentő hosszú volt, az autópálya nem volt sem olyan szép, sem olyan jó, mint a szlovén. Ráadásul kapus rendszer volt az autópályamatrica fizetéshez, amihez nem vagyunk hozzászokva. Annyira bestresszeltünk 🙈

Megálltunk egy benzinkút - shopnál, kicsit enni meg felfrissülni. Jól tettük, mert érezhetően jobb állapotba kerültünk idegileg és fizikailag is. A torkom onnantól kezdve nem fájt, hogy jobban odafigyeltem a folyadékbevitelre.

Ezután az út még hosszabb volt, neverending, még mindig mennyit kell utazni, még mindig hány órát kell menni... Folyton csak így éreztük. Az utolsó 15 percben még eltévedni is sikerült. Na de aztán nagy nehezen megtaláltuk a hotelt és még a parkolóba is be tudtunk állni 😌

Azért egy idegen országban megoldani a kommunikációt mindig kihívás, tudtam, hogy itt is az lesz, emiatt is tud stresszelni az ember 😀

Na de a recepciós csaj nagyon kedves volt, félig olaszul, félig angolul kommunikálunk azóta is 😄

(*Ma reggel szerintem az anyukájával találkoztunk reggelinél, de ebben persze nem lehetek biztos. Annyit tudok, hogy családi kézben lévő hotelben vagyunk. 09.17. Kedd)

Felcuccoltunk a szobába, kifizettük előre a szállást, utána fél órára teljesen kidőltünk. Annyira, de annyira elfáradtunk az úton...

Egyet viszont tudtam, hogy az időjárás nem kedvez majd a tengerben fürdést illetően, csak a hétfői napra mondtak napsütést és jobb időt, szóval megbeszéltük, hogy összeszedelőzködünk és lemegyünk a tengerhez. Istenem, annyira hálás vagyok ezért! Csodálatos volt a lemenő napnál fürdeni, szép hullámok között, érezni a sós vizet és élvezni a homokos tengerpart adta látványt! Én olyan hálás voltam, hogy le sem tudom írni. Krisztián először fürdött tengerben, szóval sokszorosan csoda volt ez. Megelégedett szívvel jöttünk vissza a szállásra. Este még az otthonról hozott dolgokat ettük, ahogy terveztem is, aztán elég hamar nyugovóra tértünk.